„Ez csak játék” – mondják sokan, akik szerencsejáték-használati zavarral küzdenek. Valóban, a sportfogadás vagy a kaszinózás kezdetben ártalmatlan szórakozásnak, izgalmas időtöltésnek tűnt számukra, aztán idővel átléptek egy bizonyos határt. De mikortól is válik kórossá a játék? A szerencsejáték-használati zavar a viselkedési addikciók, szenvedélybetegségek körébe tartozik, hivatalosan is diagnosztizálható mentális betegség. Bár nem minden szerencsejátékot játszó ember lesz függő, nemtől és kortól függetlenül bárki a játék rabjává válhat, és vannak olyan tényezők, amelyek növelhetik is a szerencsejáték-függőség kialakulásának valószínűségét. Ilyen például többek között

A probléma egy olyan helyzet, amelyben szeretnénk egy meghatározott célt elérni, de az elérés útja ismeretlen számunkra. Összességében minden olyan kérdést, megoldandó feladatot, amelyekre a folyamat elején nem tudjuk a választ, problémaként értelmezhetünk. Azt, hogy milyen a viszonyunk a „kisebb-nagyobb problémákkal”, nagyon sok minden befolyásolja: korábbi tapasztalatok, sikeres vagy éppen sikertelen problémamegoldások, élethelyzetünk, emberi kapcsolataink minősége, illetve az is, hogy egy problémával állunk szemben, avagy folyamatosan ostromolnak bennünket ezek. A problémák már önmagukban is feszültséget keltenek, és általában arra ösztönöznek bennünket,

Mit tehet a hozzátartozó? – Praktikus tanácsok Sokat olvashatunk arról, hogy milyen lehetőségek, segítségek állnak rendelkezésre egy szenvedélybeteg részére. Milyen szervezethez fordulhat segítségért, milyen szakembereket lehet bevonni, hogy betegségét kezelni tudják. Ugyanakkor gyakran megfeledkezünk arról, hogy nemcsak a szerencsejáték-függő van nehéz helyzetben, nemcsak őt kell segíteni, hanem a családtagokat is. Azért is fontos erről a témáról beszélni, mert a függő gyógyulási folyamata az egész családra is hatással van, az ő bevonásuk, támogatásuk, közreműködésük kulcsfontosságú. A hozzátartozóknak különösen nehéz támogatni a szerencsejáték-függőt, mert