Miért ad átmeneti erő- és irányításélményt a játék, és hogyan válik ez az érzés lassan a valódi szabadság elvesztésének forrásává? Tamás 42 éves, kétgyermekes édesapa. Egy építőipari cégnél dolgozik, a munkája sokszor stresszes, a hónap végén pedig gyakran számolgatni kell, mire lesz elég a fizetés. Szereti a focit, a hétvégi meccseket, és mint sokan mások, néha ő is tett egy-egy sportfogadást. Eleinte ez csak játék volt. Pár száz vagy pár ezer forint, egy kis izgalom a mérkőzés mellé. Ha nyert, örült,

„Ez volt az utolsó.” „Majd hétfőtől minden más lesz.” „Csak ezt a veszteséget hozom vissza, aztán törlöm az appot.” Ismerősek ezek a mondatok? Sokan mondanak ilyeneket egy elvesztett fogadás után, egy hosszú este végén, avagy akkor, amikor rájönnek, hogy megint többet játszottak, mint eredetileg tervezték. Ilyenkor a „majd holnap” nem is tűnik halogatásnak. Inkább megnyugtató ígéretnek hat. Mintha a döntés már megszületett volna, csak a megvalósítást kellene egy kicsit későbbre tolni. Aztán eljön a másnap, és gyakran minden ugyanúgy folytatódik. Pedig már pontosan érzed, hogy valami