Emberek között, mégis egyedül – A társas magány jelensége

Az ember természeténél fogva társas lény. Sokan úgy gondolják, hogy ha széles szociális hálóval veszik körbe magukat, azzal védve vannak a magány ellen, azonban ez távol áll a valóságtól. Egyre gyakoribb jelenség ugyanis a társas magány, azaz amikor valaki emberek között van, mégis elszigetelve érzi magát.

A Kantar Hoffmann kutatócéggel végzett tavalyi felmérésünk szerint a 18–30 éves korosztályban a problémás játékosok képezik a szociálisan legaktívabb csoportot. Jellemzően kiterjedt baráti körrel rendelkeznek, azonban kapcsolataik felszínesebbek, így egyedül érezhetik magukat akkor is, ha egyébként intenzív társas életet élnek. A kutatás során az is kiderült, hogy számukra gyakran a család sem jelent biztos, támogató közeget.

Ezek alapján megállapítható, hogy azok a játékosok, akik magányosnak érzik magukat, és kevésbé érzik a családjuk, környezetük támogatását, hajlamosabbak lehetnek a szerencsejáték-függőség kialakulására is. A problémás játékosok ugyanis sok esetben azért játszanak, hogy kiszakadjanak a valóságból, és a játékra a negatív érzelmeikkel és a nehéz helyzetekkel való megküzdési stratégiaként tekintenek.

Magány vagy egyedüllét?

A köztudatban gyakran keveredik a magány és az egyedüllét fogalma, pedig lényeges különbség van a kettő között. Attól, hogy valaki egyedül van, még egyáltalán nem biztos, hogy magányos is – ugyanúgy, ahogy a társaság sem feltétlen oldoz fel a magány érzése alól.

Az egyedüllét tehát nem feltétlenül jelent elszigeteltséget, ez lehet egy tudatos döntés is, amely teret ad az önreflexiónak, a befelé figyelésnek. Általa lehetőséged nyílik elmélyülni a gondolataidban, kapcsolódni önmagadhoz, ami kifejezetten jótékony hatással lehet a mentális egészségedre.

A magány azonban egy kényszerű állapot, amely érzelmi elszigetelődéssel jár, és akár számos negatív következménye is lehet az egészségre nézve. A magány tartós fennállása többek között krónikus stresszhez, depresszióhoz vezethet, amelyeknek hatására például gyengül az immunrendszer, valamint szív- és érrendszeri betegségek is kialakulhatnak. Az érzelmi hiányállapot tehát a fizikális jóllétet is alááshatja.

Mikor beszélhetünk társas magányról?

Társas magányról akkor beszélünk, amikor valaki emberek között is elszigetelve, magányosan érzi magát – akár a párja, családja, barátai körében. Ebben az esetben nem a kapcsolatok hiánya okozza a problémát, hanem azok mélysége nem megfelelő: nem elég őszinték és támogatóak, ezáltal nem elégítik ki az adott személy érzelmi szükségleteit. A társas magányt tapasztaló ember úgy érezheti, nem tud társainak őszintén megnyílni, nincs kivel megosztania a problémáit, így egyedül kell megbirkóznia azokkal.

Manapság egyre gyakrabban tapasztalható jelenség a társas magány, ami többek között a modern, digitalizált életmóddal magyarázható. A digitális technológiák fejlődésével párhuzamosan a kapcsolattartás is átalakult: a személyes találkozásokat sok esetben felváltják az online üzenetváltások, ezáltal az egymással való kapcsolódás gyorsabb, de egyúttal

felszínesebb is. A digitális kommunikáció ugyanis gyakran nem ad teret az őszinteségnek, a figyelemnek és az együttérzésnek – ezek nélkül pedig valós közelség nem alakulhat ki.

Hogyan ismerd fel a társas magány jeleit?

A társas magánynak számos, nem mindig nyilvánvaló jele van. Ha ezeket rendszeresen tapasztalod, érdemes lehet elgondolkoznod az emberi kapcsolataid mélységén.

· Beszélgetés során csak könnyed, felszínes témák kerülnek előtérbe, nem nyíltok meg egymásnak az érzéseitekről.

· Ritkán találkoztok személyesen, inkább csak online tartjátok a kapcsolatot.

· Úgy érzed, ha baj van, nincs kihez fordulnod, nem tudsz senkire igazán számítani.

· A problémákról nem beszéltek, inkább kerülitek a nehéz, kellemetlen témákat.

· A másik fél nem figyel a szükségleteidre, nem tapasztalsz odafigyelést, törődést a nehéz helyzetekben.

· A kapcsolat egyoldalúnak tűnik, úgy érzed, te fektetsz bele több energiát, míg a másik fél távolságtartó.

· Nincs olyan ember az életedben, aki mellett azt érzed, kendőzetlenül önmagad lehetsz.

· Ritkán vagy egyáltalán nem nyílsz meg a barátaid, családtagjaid előtt.

Mit lehet tenni ellene?

· Keresd a mélyebb, őszinte beszélgetéseket! Ne félj olyan párbeszédeket kezdeményezni barátaiddal, szeretteiddel, amelyek többről szólnak, mint az egyszerű, hétköznapi csevegések, hiszen ezek teremtenek valódi érzelmi kötődést köztetek.

· Merj megnyílni szeretteidnek! A sebezhetőség nem a gyengeség jele, hanem az érzelmi intimitás alapja. Ha kimondod, mit érzel, mire van szükséged, lehetőséget adsz másoknak is a kapcsolódásra.

· Válaszd az olyan emberek közelségét, akik mellett önmagad lehetsz! Ne kényszerítsd magad olyan kapcsolatokba, amelyekben szerepet kell játszanod. Valódi köteléket csak olyan emberekkel tudsz kialakítani, akik mellett önazonos lehetsz.

· Keresd a személyes találkozókat, töltsetek együtt több minőségi időt! Az élő találkozók során sokkal mélyebb kötődés alakulhat ki, mint az online üzenetváltásokkal. Fontos továbbá, hogy az együtt töltött idő alatt egymásra figyeljetek, tegyétek félre a telefonokat, töltsetek minőségi időt együtt!

· Ne feledd: nem a kapcsolatok mennyisége, hanem azok minősége számít! Egy mély, támogató barátság többet ér, mint egy tucatnyi felszínes ismeretség.

Ha úgy érzed, a magány hosszabb ideje jelen van az életedben, és nem tudsz egyedül megbirkózni vele, kérd szakember segítségét. A probléma különösen súlyos lehet, ha a magány mellett egyéb függőségek – például túlzott játéktevékenység – is megjelennek. Ilyenkor kiemelten fontos, hogy ne maradj egyedül az érzéseiddel. Van segítség!