Külső nyomás vagy belső motiváció?

A szerencsejáték-függőség komoly probléma, amely sokakat érint, mégis kevesen kérnek időben segítséget. Különösen nehéz lehet azoknak, akik nem belső elhatározásból, hanem családi nyomásra fordulnak szakemberhez. Cikkünk célja, hogy segítsen felismerni a problémát, valamint rávilágítson a belső motiváció megtalálásának fontosságára.

Sokan csak akkor kérnek segítséget, amikor a környezetük már nem tudja tovább tolerálni a szerencsejáték hatásait. Ilyenkor előfordulhat, hogy az érintett nem érzi magát igazán készen a változásra, úgy érzi: kizárólag mások elvárásainak akar megfelelni. A valódi változás csak belső elhatározásból lehet tartós, vagy a külső nyomás hatására is lehet elérni változást?

Riportom alanya, nevezzük Zsombornak, 45 éves, Ausztriában dolgozik segédmunkásként. Másfél éve találkoztunk először, a feleségétől kapott ultimátum hatására érkezett intézményünkbe segítséget kérni.

Mennyire befolyásolta a mindennapjaidat és a kapcsolataidat a szerencsejáték?

Nagyon befolyásolta. Fölkeltem, és már reggel, aztán délben is, este is azon járt az eszem, hogy menjek fogadni, próbáljak pénzt nyerni.

Milyen volt a feleségeddel a kapcsolatod?

Teljesen elmentünk egymás mellett, és nem is foglalkoztam emiatt a gyerekekkel se, a feleségemmel se, hanem csak azon járt az eszem, hogy melyik meccsre hogyan tudok fogadni. Bármennyi pénz is van a zsebemben, tudjak rakni és nyerni!

A kislányommal sem foglalkoztam sajnos, mert a fogadáson járt az eszem. Visszaemlékezve nagyjából 90%-ban foglalkoztam a sportfogadással és 10%-ban a kislányommal, családommal. Csak annyira, amennyire feltétlenül szükséges volt. Sajnos.

Munkádat is befolyásolta?

A munkámat nem. Munka közben nem lehet elővenni a telefont, csak reggelinél vagy ebédnél. Ezért úgy történt akkoriban, hogy este, amikor hazaértem, az volt az első, hogy valamilyen úton-módon meg kellett tudjam, melyik csapat mit játszott.

Miért kértél segítséget?

Már annyira elmérgesedett a helyzet, hogy a számláról nagyon sok pénzt levettem. Több millió forintot. A feleségemnek nem volt jó a telefonja, aztán 3-4 hónapig nem állította be a mobilbankot. Ezalatt nem látta a közös számlánkat, hogy mennyi pénzünk van. Én pedig közben mindig vettem le pénzt. Összesen 5-6 millió forintot. Napi 10-20-50 ezreket attól függően, hogy hogyan éreztem, mennyire fog bejönni egy-egy tét. Sajnos az összes pénzt elbuktam. Egyszer a feleségem elment vásárolni, és fizetni akart a bankkártyával. De nem volt már a számlán pénz. Felhívott, hogy mi történt, hova tűnt a pénz, mert tudta, hogy van, illetve volt 6 millió forint megtakarításunk. Azt mondta, hogyha hazamentem, azonnal hagyjam el a családomat, költözzek el, vége a kapcsolatunknak. Amikor hazaértem, az összes cuccom ki volt készítve az ajtó elé. Beültem a kocsiba, és elhajtottam, mert nem engedett be a lakásba se. Első este nem tudtak sehol szobát adni, az autóban aludtam, munkásruhában koszosan, szutykosan, ahogy hazajöttem munkából, mert természetesen nem engedett be senki, hogy lefürödjek, vagy valamit csináljak is. Reggel mentem dolgozni 5 órakor, ahogy szoktam. Másnap már tudtam szobát bérelni, annyi pénzem volt, mert mindent nem játszottam el. 10 napig nem mehettem haza, és látni se akart a feleségem, beszélni sem akart velem, mert átvertem a családomat és elveszítettem azt a rengeteg pénzt. Beszippantott, beszívott a játék, a fogadás.

Ez nem az első alkalom volt, hogy lebuktál?

Nem, sajnos. Volt, hogy az ékszereket raktam be zálogházba: az ő arany nyakláncát, az én karláncomat, több százezer forintos dolgokról volt szó, mindig csak beraktam és kivettük a közös pénzünkből. A játék miatt, hogy tudjak játszani.

Végül a feleséged nyomására kértél segítséget?

Igen. Nem akartam elveszíteni a családomat a játékszenvedélyem miatt.

Ha nem lett volna a feleséged nyomása, magadtól is eljöttél volna segítséget kérni?

Szerintem nem. De mivel családom van, a családot tartom az elsőnek, muszáj volt ezt a lépést megtenni, mert ez már így nem mehetett tovább. Azért dolgozni, küzdeni napról napra, hónapról hónapra, hogy amit keresek, elverjem, ráadásul olyan dologra, ami vagy bejön, vagy nem. Ennek így nincs értelme. Nem láttam értelmét az életemnek.

Most hogyan érzed, szükséged volt a változásra?

Nagyon! Nem tudom, milyen lehet egy alkoholistának, drogosnak, de át tudom érezni, azt gondolom. A szerencsejáték-függőség nagyon durva. Főképpen az a durva, hogy bármennyi pénz van a zsebedben, még arra is képes vagy, hogy a családtagodnak az ékszerét beadod a zálogházba.

Mi motivál most?

Ahogy elhagytam a játékot, szép fokozatosan helyreállt a kapcsolatunk a feleségemmel, a kislányommal. Átalakultak a mindennapjaim. Olyan értelmes dolgokra is van időm és pénzem, amelyek igazán boldoggá tesznek. És ezek nem a szerencsén múlnak, hanem rajtam. Véletlenül sem akarom megkockáztatni, hogy ezt elveszítsem!

Hála Isten, hogy le bírtam rakni a játékot. És ez jó így. Boldog vagyok!

Érdemes megérteni, hogy a külső nyomás nem feltétlenül rossz dolog: sokan ennek hatására kezdik el a változást. Ez katalizátor lehet az első lépések megtételére, főleg akkor, ha ez a külső nyomás egy olyan személytől vagy személyektől jön, aki vagy akik fontosak voltak számunkra. Ugyanakkor fontos tisztában lenni azzal, hogy a hosszú távú sikerhez szükség van arra, hogy az érintett megtalálja a saját motivációját is. Egy támogató közösség, a család és szakemberek segítsége hasznos erőforrás lehet ebben a folyamatban.

Ha úgy érzed, hogy a szerencsejáték hatással van az életedre, érdemes elgondolkodnod azon, hogy valóban te irányítod-e a helyzetet, vagy a játék irányít téged. A döntés a te kezedben van, és soha nem késő változtatni.