Gyakran ismételt kérdések – mi jön az után, hogy segítséget kérünk

 Képzeljük el, hogy egy szerencsejáték használati zavarral küzdő egyén számára elérkezik az a pont az életében, hogy úgy dönt, szeretne megszabadulni a játékszenvedélytől, és segítségért szakemberhez fordul.

Mi történik ilyenkor? Mit tanácsol a szakember, miért?

Ezekre a kérdésekre keressük a választ az alábbiakban, jelezve azt, hogy nincs két egyforma felépülési életút, a konkrét tennivalók sorrendje, tárgya személyenként mindig eltérő, egyedi!

Hogyan dolgozhat együtt a kliens a szakemberrel a változásért?

A szerencsejáték-függőségből való felépülés általában egymásra épülő lépések folyamata, nem egyetlen döntés, nem pusztán akarat, elhatározás kérdése. Ebben a folyamatban a szakember segít megérteni a helyzetet, felismerni a veszélyeket, kijelölni az elérhető célokat és megtalálni azokat az eszközöket, amelyekkel a segítséget kérő (más néven kliens) fokozatosan visszaveheti az irányítást az élete felett. A segítő a döntéselőkészítő folyamatokat segíti, nem a kliens helyett hozza meg a döntéseket. A közös munka alapja az őszinteség, a biztonság és az együttműködés.

A kliensnek nem szükséges mindenre tudnia a választ, és nem kell felkészülnie a segítő beszélgetésekre. Elegendő, ha hajlandó beszélni arról, ami történik vele, és a szakemberrel közösen megtervezni, majd megtenni fokozatosan mindig a következő reális lépést.

Hogyan mondhatja el a szakembernek, hogy segítségre van szüksége?

Tennivaló: Az első találkozáskor a kliens a saját szavaival mondja el, miért érzi úgy, hogy a szerencsejáték problémát okoz az életében. Leghétköznapibb szavakkal mesélje el, hogyan kezdődött szerencsejátékot kedvelő élete, hogyan változott viszonyulása a játékhoz, mikor milyen gyakran, mekkora kockázattal, milyen fajta játékokat részesített előnyben. Nem kell diagnózist felállítania önmagáról, és nem kell bizonyítania, hogy a helyzete elég súlyos. A szakemberrel közösen áttekinthetik, hogyan változott a játéka, és milyen következmények miatt kér most segítséget.

Kérdés: Mi történt mostanában, ami miatt a kliens úgy határozott, hogy szakember segítségét veszi igénybe?

Magyarázat: Sok ember hosszú ideig próbálja önállóan megoldani a helyzetét, mert szégyelli a történteket, vagy attól fél, hogy elítélik. A segítségkérés azonban nem azt jelenti, hogy a kliens akarata gyenge, hanem azt, hogy felismerte: a jelenlegi helyzetében külső támogatásra is szüksége van. A beszélgetések célja nem az ítélkezés, hanem annak megértése, hogy milyen segítség lenne számára a leghasznosabb.

Mit szükséges elmondania a szerencsejátékáról?

Tennivaló: A szakemberrel érdemes átnézni, hogy a kliens milyen játékokat játszik, milyen gyakran játszik, mennyi időt és pénzt fordít a játékra, valamint hogyan változott mindez az elmúlt időszakban. Fontos beszélni arról is, hogy voltak-e sikertelen leállási vagy korlátozási próbálkozásai.

Kérdés: Mikor és hogyan kezdett a szerencsejáték nagyobb szerepet betölteni a kliens életében, mint amekkorát ő szeretett volna?

Magyarázat: Nem jelent problémát, ha a kliens nem emlékszik minden dátumra vagy összegre pontosan. A szakembernek elsősorban arra van szüksége, hogy megértse a folyamatot és a játék jelenlegi szerepét a kliens életében. Minél őszintébb képet tudnak közösen kialakítani, annál inkább személyre szabható a segítség. Az őszinteség azért is kiemelkedő fontosságú tényező, hiszen, ha az elmesélt kiindulási fázis nem fedi a valóságot, a történéseket, a választott felépülési folyamat is rossz irányt vehet.

Hogyan határozhatják meg a felépülés első célját?

Tennivaló: Ajánlott a szakemberrel közösen megfogalmazni egy rövid távon is teljesíthető célt. A kezdeti cél lehet például az, hogy a következő találkozásig ne történjen újabb játék, ne menjen arra a helyre, ahol játszani szokott, (ha ez nem online játék), esetleg megszűntessen egy könnyen elérhető játékfiókot, vagy bevonjon egy megbízható hozzátartozót, barátot a támogatásba.

Kérdés: Mi az a legfontosabb változás, amely jelenleg a legnagyobb biztonságot adná a kliensnek és a környezetének?

Magyarázat: A felépülés távolabbi céljai eleinte túl nagynak vagy bizonytalannak tűnhetnek. A kisebb, konkrét lépések azonban könnyebben átláthatók, és lehetőséget adnak arra, hogy a kliens megtapasztalja a változás első eredményeit. A szakember segíthet abban, hogy a cél ne legyen túl könnyű, de teljesíthetetlenül nehéz sem. Kezdetben célszerű minél gyakrabban történő felépülési alkalmakat megvalósítani.

Teljesen abba kell hagynia a szerencsejátékot?

Tennivaló: A felépülési folyamat kezdetének ismert fogalma az ártalomcsökkentés. A kliens és a szakember lehetőleg minél teljesebben, minél őszintébben beszélgessenek arról, hogy a korábbi tapasztalatok alapján a kliens mennyire volt képes betartani a saját időbeli vagy pénzügyi korlátait. Azonban a hosszútávú megoldás, a biztosabb siker a teljes szerencsejáték-mentesség.

Kérdés: Mi történt korábban, amikor a kliens csak kevesebbet akart játszani, vagy előre meghatározta, mennyi pénzt költhet a játékra?

Magyarázat: A függőségi működés egyik jellemzője, hogy az előzetesen meghatározott határok játék közben könnyen megváltoznak. A teljes játékmentesség gondolata eleinte ijesztő lehet, ezért ezt nem puszta tiltásként, hanem közösen megtervezett biztonsági időszakként érdemes értelmezni. A cél nem a „büntető” jelleg, hanem annak megtapasztalása, hogy milyen lehet az élete a játék irányítása nélkül.

Hogyan akadályozható meg, hogy könnyen újra játszani kezdjen?

Tennivaló: A később tárgyalt pénzkezelés újra tervezése mellett elsődlegesen készítsenek konkrét hozzáférés-korlátozási tervet. Ide tartozhat: a játékfiókok lezárása, az önkizárási lehetőségek használata, a szerencsejáték-oldalak blokkolása, az alkalmazások törlése, a reklámüzenetek lemondása és a korábban látogatott játékhelyek elkerülése, technikák az elkerülés sikeres megtartásához.

Kérdés: Melyik az a helyzet, eszköz vagy hozzáférési lehetőség, amelyen keresztül a kliens egy nehéz pillanatban a legkönnyebben újra játszani tudna?

Magyarázat: A technikai korlátozások önmagukban nem oldják meg a függőséget, de időt teremtenek a késztetés és a játék között. Ez az idő lehetőséget ad arra, hogy a kliens kapcsolatba lépjen a szakemberrel, egy támogató személlyel vagy egy hozzátartozóval, illetve végezhessen más, – előre megtervezhető – számára örömteli tevékenységet. A megfelelő biztonsági terv nem pusztán az akaraterőre épít, hanem előre csökkenti a kockázatos lehetőségek számát.

Hogyan tehető biztonságosabbá a pénzkezelése?

Tennivaló: A lehető legteljesebben érdemes feltárni azt, hogy a kliens hogyan fér hozzá a pénzéhez, a bankszámlájához, a bankkártyáihoz és az esetleges hitelkereteihez. Szükség esetén bevonható egy megbízható hozzátartozó, barát, illetve pénzügyi tanácsadó, és közösen kialakíthatók az átmeneti korlátozások.

Kérdés: Mennyi pénzhez kell a kliensnek ténylegesen hozzáférnie a mindennapi élethez, és milyen hozzáférés jelent számára jelenleg túl nagy kockázatot?

Magyarázat: A pénzügyi korlátozás egy átmeneti védelmi eszköz, nem büntetésként hozott intézkedés, és nem a kliens felnőtt önállóságának elvétele, hanem olyan lehetőség, amely segíthet megakadályozni, hogy egy hirtelen késztetés miatt a megélhetésre vagy a számlákra szánt pénz is veszélybe kerüljön. A korlátozásokat a felépülés előrehaladásával rendszeresen felül lehet vizsgálni.

Hogyan kezdhetnek foglalkozni az esetleges tartozásokkal?

Tennivaló: Szükség van – amennyiben tartozás is fennáll – teljes áttekintést készíteni a tartozásokról, a rendszeres kiadásokról, a fizetési határidőkről és a rendelkezésére álló bevételekről. A segítő szakember mellett szükség lehet pénzügyi, adósságkezelési vagy jogi tanácsadás bevonására is.

Kérdés: Melyik tartozás vagy fizetési kötelezettség jelent azonnali veszélyt a kliens lakhatására, megélhetésére vagy családjának biztonságára?

Magyarázat: A tartozások miatt gyakran megjelenik az a gondolat, hogy egy újabb játékkal gyorsan vissza lehetne szerezni az elveszített pénzt. Ez rendszerint tovább súlyosítja a helyzetet. Fontos, hogy a kliens különválassza a felépülés és az adósságrendezés feladatait, miközben a két folyamat összehangoltan halad.

Érdemes-e hozzátartozót bevonni a közös munkába?

Tennivaló: Lehet-e valaki, s ha igen, ki lehet az a hozzátartozó vagy bizalmi személy, aki megfelelően tud támogatást nyújtani. A bevonás módjáról és időpontjáról közös döntés szülessen lehetőleg, figyelembe véve a kapcsolat biztonságát, a fennálló konfliktusokat és a kliens személyes határait.

Kérdés: Ki az, aki úgy tud a kliens mellett maradni, hogy közben nem szégyeníti meg, nem menti ki minden következmény alól, és akaratlanul sem támogatja a játék folytatását? Olyan, aki nem kezd, nem folytat játszmákat a felépülővel?

Magyarázat: A hozzátartozó, barát, bizalmi személy sokat segíthet a pénzügyi védelemben, a veszélyes helyzetek felismerésében és a kezelési alkalmak megtartásában. Ugyanakkor nem feladata, hogy terapeutává, rendőrré vagy állandó ellenőrré váljon. A szakember segíthet olyan együttműködést kialakítani, amelyben mindenkinek világos a szerepe és a felelőssége.

Hogyan ismerhetik fel, mi váltja ki a játék iránti vágyat?

Tennivaló: Hatékony segítség lehet érzésnaplót, késztetésnaplót vagy helyzetelemzést vezetni. Feljegyezni, hogy mikor jelentkezett a játék gondolata, mi történt előtte, milyen érzései voltak, mennyi pénzhez fért hozzá, és végül hogyan reagált.

Kérdés: Mit próbál a kliens a szerencsejátékkal elérni, elkerülni, elfelejteni vagy megváltoztatni?

Magyarázat: A szerencsejáték iránti vágyat nemcsak negatív érzések válthatják ki. Veszélyes helyzet lehet az unalom, a magány, a stressz, a fizetés érkezése, egy sportesemény, egy siker vagy akár egy ünneplés is. Ha a felismeri a jellemző kiváltó helyzeteket, előre megtervezheti a biztonságosabb válaszreakciókat, választevékenységeket.

Mit tehet a kliens, amikor nagyon erős késztetést érez?

Tennivaló: Lehet készíteni egy vészforgatókönyvet. Ez tartalmazza, hogy a kliens kit hív fel, hová megy, hogyan teszi elérhetetlenné a pénzt, milyen tevékenységgel tereli el a figyelmét, és mennyi idő elteltével értékeli újra a helyzetét.

Kérdés: Mi az a három konkrét cselekvés, amelyet a kliens a játék helyett az első tíz percben meg tud tenni?

Magyarázat: A késztetés nagyon erősnek tűnhet, de rendszerint nem marad folyamatosan ugyanazon a szinten, ezért célszerű „konzerv” megoldásokat előkészíteni késztetés esetére – pl. egy adott személy felhívása telefonon, előkészített étel (pl. gyümölcs fogyasztása), stb. A cél nem feltétlenül az, hogy az érzés azonnal megszűnjön, hanem az, hogy a kliens ne cselekedjen automatikusan a hatására. Minden játék nélkül átvészelt késztetés fontos tapasztalatot ad a további közös munkához.

Milyen kezelési forma lehet megfelelő számára?

Tennivaló: Sok megoldás lehetséges a felépülésre: egyéni konzultáció, terápiás kezelés, csoportos foglalkozás, sorstársi közösség vagy ezek kombinációja is lehet megfelelő. A döntésnél figyelembe kell venni probléma súlyosságát, a kliens lelkiállapotát, családi helyzetét és a rendelkezésére álló lehetőségeket.

Kérdés: Milyen segítséget tud a kliens rendszeresen igénybe venni, és melyik formában tud a legőszintébben és legaktívabban részt venni?

Magyarázat: mindenki számára egyéni a felépülési út. Van, akinek az egyéni beszélgetések adnak nagyobb biztonságot, másoknak a sorstársak tapasztalata jelent erős támogatást. A választott módszert nem kell végleges döntésnek tekinteni, mert az, a tapasztalatok alapján, később módosítható, vegyíthető.

Hogyan építhetők fel a játék nélküli mindennapok?

Tennivaló: Érdemes megtervezni, hogyan alakulhat át a napi és heti időbeosztás. Kapjon helyet benne a rendszeres alvás, az étkezés, a mozgás, a munka, a családi kapcsolatok, a kezelés és az olyan örömteli tevékenységek, amelyek pozitív érzéseket keltenek, sikerélményt adnak pénzügyi kockázat nélkül.

Kérdés: Mit adott korábban a játék a kliensnek, és ezt milyen biztonságosabb tevékenységgel vagy kapcsolattal lehet részben helyettesíteni?

Magyarázat: A szerencsejáték sokszor nemcsak pénzről szól. Adhat izgalmat, reményt, társaságot, menekülést vagy átmeneti megkönnyebbülést. Ha a játék helyén csak üresség marad, nőhet a visszaesés veszélye. A felépülés ezért egy élhetőbb, tartalmasabb és kiszámíthatóbb élet fokozatos kialakítását is jelenti. Amennyiben a játék menekülés egy feldolgozatlan trauma elől, akkor szerencsejáték-mentesség valószínűsíthetően a trauma feldolgozásával válhat tartóssá – de ez már egy másik, szerencsejáték használati zavartól mentes élet következő feladata lehet a teljeség felé vezető úton.

Mit tegyünk, ha a kliens mégis újra játszott?

Tennivaló: A kliens a lehető leghamarabb jelezze a szakembernek, hogy újra játszott, és állítsa le a folyamatot! Ne próbálja újabb téttel visszaszerezni az elveszített pénzt! A szakemberrel közösen állítsák helyre a korlátozásokat, majd részletesen vizsgálják meg, mi vezetett a történtekhez!

Kérdés: Mi történt közvetlenül a játék előtt, milyen figyelmeztető jelek maradtak észrevétlenül, és melyik védelmi lépés hiányzott?

Magyarázat: A visszaesés természetes része a felépülésnek. Ne essen pánikba! A visszaesés nem teszi semmissé az addigi munkát, de komolyan kell venni. Fontos információkat ad arról, hogy mely helyzetekben nem volt elegendő a jelenlegi védelem. Az őszinte és gyors jelzés lehetővé teszi, hogy egy rövid visszaesésből ne alakuljon ki hosszabb és súlyosabb játékidőszak.

+1. Mi a teendő, ha a kliens úgy érzi, hogy nem bírja tovább szerencsejáték nélkül?

Tennivaló: Már a felépülési munka elején le kell írni egy krízistervet arra az esetre, ha negatív, esetleg önkárosító gondolatok jelennének meg, vagy a kliens úgy érezné, hogy elveszíti az irányítást. A tervben szerepeljenek azok a személyek és szolgáltatások, akiket azonnal elérhet.

Kérdés: Miből ismerheti fel a kliens, hogy már nem elegendő egyedül várnia vagy a következő találkozásig kitartania, hanem azonnali segítséget kell kérnie?

Magyarázat: Egy nagyobb veszteség, a tartozások kiderülése, egy kapcsolat megszakadása vagy a szégyen hirtelen olyan kétségbeesést válthat ki, amelyben átmenetileg nem látszik megoldás. Ilyenkor nem a pénzügyi helyzet rendezése és nem a korábbi hibák értékelése az első feladat, hanem az élet és a testi épség megóvása. A krízis nem olyan állapot, amelyet a kliensnek egyedül kell megoldania. Az azonnali segítségkérés a felépülés egyik legfontosabb része.

A szakemberrel végzett közös munka nem abból áll, hogy a szakember megmondja, mit kell tennie a kliensnek, a kliens pedig minden utasítást hibátlanul végrehajt. A felépülés olyan együttműködés, amelyben a kliens saját tapasztalatai, döntései és céljai találkoznak a szakember tudásával, támogatásával és külső nézőpontjával.

A kliensnek nem szükséges előre biztosnak lennie abban, hogy minden lépést sikerül teljesítenie. A közös munka kiindulópontja az, hogy együtt, kliens és segítő, őszintén megvizsgálják a jelenlegi helyzetet, kiválasztják a következő biztonságos lépést, majd a tapasztalatok alapján tovább alakítják a felépülés személyes útját.