Segítség? Segítség! – A felépülés lehetséges útjai

Amikor a játék már nem játék

A cikk címe először kérdésként fogalmazódik meg, majd felkiáltással folytatódik. A kérdőjelből felkiáltójel akkor lesz, amikor valaki kimondja: „Igen, segítségre van szükségem.” És ez az a pillanat, amikor a felépülés útja elkezdődik.

Mert van kiút, van segítség, van jövő – mindig csak az egy lépést kell megtenni.

Amikor eljön az a pillanat, amikor az ember észreveszi, hogy valami megváltozott. Ami korábban öröm volt, az mára teher lett. A szerencsejátéknál ez sokszor csendben történik, nem egyik napról a másikra válik valaki függővé. Először csak kikapcsolódás, aztán menekülés, végül pedig minden más háttérbe szorul.

Fontos, hogy a függőség nem egyenlő azzal, hogy valaki gyenge lenne. Ez egy folyamat, amelybe bele lehet csúszni, de ugyanúgy ki is lehet belőle jönni. Ehhez azonban kell egy dolgot mindenképpen meg kell tenni: SEGÍTSÉGET KELL KÉRNI!

Ez nem gyengeség – ez az első, legbátrabb lépés.

Mi is az a felépülés?

A felépülés nem azt jelenti, hogy „soha többé nem hibázom”. Sokkal inkább arról szól, hogy újratanuljuk az életet önmagunkkal és másokkal. A függőség után a cél nemcsak az, hogy ne játsszunk, ne igyunk, ne használjunk szert, hanem az, hogy újra megtaláljuk, kik is vagyunk valójában. Ami talán a legfontosabb: nincs egyetlen jó út. Vannak, akik önállóan képesek elindulni, másoknak csoport, terápia, intézmény vagy bentlakásos program segít. Mindegyik ugyanarra az igazságra épül – hogy a felépülés lehetséges.

Az utak különbözőek és egyénre szabottak, mindenkinek más!

Az önkorlátozás

Sokan próbálják először egyedül megoldani. „Mostantól kevesebbet játszom. Majd figyelek. Ez volt az utolsó” – hangzik el újra és újra. Ez az önkorlátozás sokak számára az első lépés. Van, akinek ideig-óráig működik is: vezet naplót, nyomon követi a kiadásait, elkerüli a kísértő helyzeteket. De ha a késztetés erősebb, ha újra és újra visszacsúszunk, akkor érdemes felismerni, hogy a saját erő már nem elég, és szükség van másokra.

Önsegítő törekvések

GA – Névtelen Szerencsejátékosok

A GA (Gamblers Anonymous), vagyis a „Névtelen Szerencsejátékosok” közössége sokak számára jelentette az első valódi kapaszkodót. A csoportban mindenki megoszthatja a saját történetét – nincs ítélkezés, csak megértés. A találkozók ingyenesek, önkéntesek, és a közösség megtartó ereje rendkívüli. A 12 lépéses program segít abban, hogy a tagok szembenézzenek a múltjukkal, felelősséget vállaljanak, életüket pedig új alapokra helyezzék. A GA nem csodaszer, de sorstársak között nem kell magyarázkodni. Elég kimondani: „Én is így voltam ezzel.” Ez az azonosulás adja a gyógyulás egyik legerősebb alapját.

Terápiás munkaformák

Sokan a felépülés útján szakemberhez fordulnak, és egy hosszabb elköteleződést jelentő terápiás folyamatba kezdenek bele. Sokan megijednek ettől a szótól, hogy terápia, pedig a folyamat teljesen biztonságos, egyénre szabott, képzett szakemberek vezetése mellett történik. Különféle terápiás módok közül lehet választani. Itt is fontos megtalálni azt, ami neked a legjobban segít, amiben azt érzed, ez a te utad.

• Az egyéni terápia lehetőséget ad arra, hogy biztonságos térben dolgozzon valaki a problémáin, megértse, mi áll a szerencsejáték mögött: stressz, magány, szorongás, elismerésvágy.
• A csoportterápia abban segíthet, hogy mások történetein keresztül ismerjük fel saját mintáinkat, és megtapasztaljuk: nem vagyunk egyedül.
• A családterápia pedig a hozzátartozók számára is támogatást nyújt, hiszen a függőség rendszerint egy egész család életét érinti.

Online konzultációs lehetőségek

Ma már online is sok szakember elérhető, és egyre több addiktológiai konzultáns, pszichológus, mentálhigiénés szakember dolgozik azon, hogy segítsen a változásban. Érdemes átnézni, hogy melyik van hozzád közel, melyik tűnik számodra szimpatikusnak. Ugyanakkor fontos, hogy kellő óvatossággal viszonyuljunk az internet kínálta lehetőségekhez. Légy óvatos, ha valaki gyors módszert kínál. Minden esetben olvass utána, nézz véleményeket, legyén nagyon körültekintő.

Intézményi segítség

Szenvedélybetegek nappali intézményei

A nappali intézmények olyan biztonságos terek, ahol a felépülni vágyók nap mint nap támogatást kaphatnak anélkül, hogy bent kellene lakniuk. Ezek az intézmények ingyenesen, önkéntesen látogathatók, és sokféle szolgáltatást nyújtanak:

• egyéni segítő beszélgetéseket,
• csoportfoglalkozásokat,
• önismereti és motivációs programokat,
• közösségi eseményeket és hasznos szabadidős tevékenységeket.

Az intézményben különböző végezettségű szakemberek – addiktológiai konzultánsok, szociális munkások, pszichológusok – támogatják a klienseket abban, hogy megtalálják a saját útjukat. Sok helyen lehetőség van kapcsolódni más ellátási formákhoz, terápiákhoz, vagy akár munkába állást segítő programokhoz is. A nappali intézmény nemcsak segítség, hanem közösség is, ahol új kapcsolatok, új célok születhetnek.

Bentlakásos terápiás lehetőségek

Vannak helyzetek, amikor az embernek több időre, térre és intenzív szakmai támogatásra van szüksége. Ekkor segíthetnek a bentlakásos terápiás központok, ahol a felépüléshez szükséges környezet teljes mértékben adott.

Ilyen például a Leo Amici Alapítvány komlói központja, ahol a résztvevők általában 6–12 hónapot töltenek el közösségben, terápiás közegben. Itt az önismeret, a felelősségvállalás, a munka és a közösségi élet mind a gyógyulás részét képezik.

A Ráckeresztúri Drogterápiás Otthon szintén országosan ismert, és bár elsősorban kábítószer-használókat fogad, szemléletében ugyanazt az alapelvet követi: a változás lehetséges, ha a közösség megtart.

A Nyírő Gyula Kórház bentlakásos addiktológiai programjának különlegessége, hogy szerencsejátékosok számára is nyitott, és orvosi, pszichológiai, csoportos, valamint egyéni terápiás elemeket egyaránt alkalmaz – a Minnesota-modell szerint.

• A Minnesota-modell a világ egyik legismertebb felépülési megközelítése. Lényege, hogy a függőség nem erkölcsi gyengeség, hanem betegség, amelyből fel lehet épülni, ha a személy szakmai és közösségi támogatást kap. Ez a modell ötvözi a pszichoterápiás, orvosi és spirituális elemeket, miközben hangsúlyozza a közösség erejét és a személyes felelősségvállalást. A program célja, hogy a résztvevők megértsék a függőségük gyökereit, új készségeket tanuljanak és fokozatosan újraépítsék életüket.

A bentlakásos intézmények abban különlegesek, hogy környezetet és időt adnak a valódi belső változáshoz. Sokak számára ez az a hely, ahol végre csendben lehetnek, és újra rátalálhatnak önmagukra.

A felépülés mindig egy újrakezdés, egy hatalmas lehetőség

A felépülés nem egyenes út. Előfordulhatnak visszaesések, bizonytalanságok, újrakezdések. De minden egyes próbálkozás számít. Minden egyes nap, amikor valaki nem játszik, nem menekül, hanem szembenéz magával, már a felépülés része. Ahogy az egyik felépülő fogalmazta:

„Nem az számít, hányszor estem el, hanem hogy hányszor álltam fel.”

„Segítség? Segítség!”

A felépülés útjai lehetőséget adhatnak arra, hogy „ami elromlott, megjavuljon”. Melyik felépülési út a segítség? Mindenkinél más. De bármelyik legyen is a szerencsejátékos számára a hatékony segítséget adó út, teljesebb élet felé vezet. A felépülés tehát nemcsak a függőségről való lemondás, hanem az élet visszaszerzése: kapcsolatok, munka, önbecsülés, remény. VAN SEGÍTSÉG!