Segítség, a szerettem szerencsejáték-függő!

A szerencsejáték-függőség nemcsak az egyént, hanem annak közvetlen környezetét – családtagokat, partnereket, barátokat – is érinti. A hozzátartozók támogatása jelentheti az elsődleges védőhálót a játékszenvedéllyel küzdőnek, ugyanakkor ez a szerep komoly lelki teherrel is járhat a hozzátartozók számára. Cikkünkben szakértő segítségével mutatjuk be, milyen kihívásokkal szembesülnek a hozzátartozók, illetve milyen támogatási lehetőségek állnak a rendelkezésükre.

Hozzátartozók szerepe a függőség felismerésében és megelőzésében

A hozzátartozók kiemelten fontos szerepet játszanak nemcsak a szerencsejáték-függőség felismerésében és kezelésében, hanem már a megelőzésben is. Ők azok, akik elsőként észlelhetik a viselkedésbeli és érzelmi változásokat szerettükön. Ilyen változás lehet például az ingerlékenység, a szorongás és a visszahúzódás, de intő jel lehet akár a folyamatos pénzzavar, a rejtélyes kölcsönkérések, az otthonról eltűnő tárgyak, a titkolózás vagy a gyakori hangulatingadozás is.

„Volt egy édesanya, aki azzal keresett fel minket, hogy a kamasz fia »más lett«: bezárkózott a szobájába, éjjel fent maradt, nappal fáradtan ébredt, és mindig idegesen reagált a pénzről szóló kérdésekre. Később kiderült, hogy a fiú online sportfogadásokra költötte a zsebpénzét. Az anya odafigyelése és gyors lépései miatt időben el tudták kezdeni a segítségkérést” – meséli Demény Anita addiktológiai konzultáns, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet intézményvezetője.

A szakértő szerint a hatékony megelőzés kulcsa a biztonságos légkör kialakítása és a nyílt kommunikáció. Ezek lehetővé teszik, hogy szerettünk feszélyezetlenül valljon a problémájáról. „Ha valaki tudja, hogy a problémáiról ítélkezés nélkül beszélhet, kisebb eséllyel titkolózik” – teszi hozzá.

A segítő szakember azonban kiemeli, a hozzátartozók sokszor a lehető legnagyobb odafigyelés mellett sem tudják megakadályozni, hogy szerettük függővé váljon. Fontos, hogy emiatt ne önmagukat hibáztassák, ugyanis a függőség kialakulása egy soktényezős folyamat, amely kívül eshet a családtagok kontrollján. Ugyanakkor a hozzátartozók jelenléte és reakciói a későbbiekben döntő szerepet játszhatnak abban, hogy a függő elindul-e a változás útján.

Hogyan nyújthat támogatást egy hozzátartozó?

A szerencsejáték-függő környezetében élők gyakran nem tudják, hogyan viszonyuljanak szerettük problémájához úgy, hogy az valóban a gyógyulást szolgálja. Demény Anita szerint kiemelten fontos a szeretetteljes, de következetes hozzáállás. Ez azt jelenti, hogy a hozzátartozó az érzelmi támogatás mellett világos határokat szab, például nem mentesíti a függőt az anyagi következmények alól azáltal, hogy fedezi a tartozásait.

Az addiktológiai tanácsadó hangsúlyozza továbbá a megfelelő kommunikáció fontosságát. A konfliktushelyzetekben a nyugodt hangnem, valamint a konkrét tényekre való hivatkozás sokkal célravezetőbb, mint az indulatos reakció, a vádaskodás vagy a fenyegetés. Érdemes úgynevezett énüzeneteket használni, amelyekkel a hozzátartozó saját érzéseit tudja megfogalmazni – például azt, hogy aggódik szerette viselkedése miatt.

A szerencsejáték-függőség egyik leggyakoribb velejárója a tagadás. Az érintettek gyakran nem látják reálisan a helyzetüket, szégyellik a problémát, vagy félnek annak következményeitől – sokszor még önmaguknak sem vallják be, hogy baj van. Ez érzelmileg rendkívül megterhelő lehet a hozzátartozók számára, különösen akkor, ha a függő elzárkózik minden segítségtől. Ilyen helyzetben különösen fontos a türelem és a következetesség, azonban elengedhetetlen felismerni, hogy a változáshoz szükséges döntéseket nem lehet a függő helyett meghozni. Bár a családtagok fontos támogatói lehetnek a felépülés során, a tényleges elhatározás és változás mindig a függő személyes felelőssége marad.

Demény Anita ugyanakkor rámutat, hogy a hozzátartozó saját lépései is lényegesek lehetnek: „Ha ő maga pszichológust keres fel, vagy hozzátartozói csoportban vesz részt, azzal példát mutat, és indirekt módon segítheti a függőt is a változásban.” A szakember elmondása szerint gyakran a hozzátartozó változása motiváló tényező a függő számára, és ez indítja el őt is a segítségkérés felé.

Támogatás hozzátartozóknak

A hozzátartozókban gyakran egyszerre keveredik a bűntudat, a szégyen, a tehetetlenség és a remény. Előfordul azonban, hogy hosszú ideig hallgatnak az őket érintő nehézségekről, mert szégyellik szerettük függőségét, vagy mert félnek a társadalmi megítéléstől. Emiatt sok esetben csak akkor fordulnak segítséghez, amikor már teljesen kimerültek, vagy a család a széthullás szélére kerül. Ilyenkor a leggyakoribb kérdésük az, hogyan tudnák úgy támogatni függő hozzátartozójukat, hogy közben ők maguk ne sérüljenek.

A hozzátartozók gyakran azt érzik, nekik kell erősnek maradniuk, ezért hajlamosak saját szükségleteiket a háttérbe szorítani függő szerettük érdekében. Ez az önfeláldozás azonban hosszú távon kimerítő és fenntarthatatlan. A terápián vagy az önsegítő csoportban való részvétel többek között segíthet nekik jobban megérteni a függőség működését, segíthet továbbá felismerni, hogy függő szerettük megmentése nem az ő felelősségük, és megtanulják, hogyan lehetnek jelen a másik mellett úgy, hogy közben saját lelki egészségükre is odafigyelnek.

„Volt egy édesanya, aki azt hitte, hogy mindent rosszul csinált, azért játszik a fia. A közös munka során megtanulta, hogy nem ő a hibás, és a saját lelki ereje lett a fia felépülésének kulcsa” – meséli Demény Anita.

A szakértő a következőt tanácsolja minden hozzátartozónak:

„A legfontosabb, hogy ne maradjanak egyedül. Merjenek segítséget kérni, és tartsanak fenn egyensúlyt a szeretet és a következetesség között. A felépülés hosszú folyamat, lesznek benne visszaesések, de minden lépés számít. A hozzátartozóknak joga van ahhoz, hogy ők is jól legyenek, ne hagyják figyelmen kívül a saját mentális egészségüket.”