Függő játszmák

A szerencsejáték-függőség nem csupán az érintett életét forgatja fel, hanem a családtagok és barátok mindennapjait is mélyen érinti. Gyakran nemcsak a pénzügyi következmények, hanem a bizalom megrendülése, a titkolózás és a lelki terhek jelentik a legnagyobb kihívást. A függőség egyik kevésbé ismert, de nagyon fontos vonatkozása a „játszmák” világa: azok a viselkedésminták, amelyekkel az érintett – sokszor nem is tudatosan – igyekszik fenntartani vagy elrejteni a szenvedélyét. Ezeknek a játszmáknak a felismerése és megértése mind a hozzátartozók, mind a szerencsejáték-függők számára kulcsfontosságú lépés lehet a változás felé.

A játszmák megjelenése

A szerencsejáték-függőséggel küzdők gyakran olyan viselkedésmintákat alakítanak ki, amelyekkel igyekeznek fenntartani a játék lehetőségét, vagy elrejteni annak következményeit a család és barátok elől. Ezek a játszmák sokszor nem tudatosak, hanem a függőség kényszerítő erejéből fakadnak. Gyakori például, amikor az érintett tagadja vagy kicsinyíti a probléma mértékét. „Nem is költöttem olyan sokat, csak néha játszom” – mondja, miközben már jelentős összegeket veszített el. Máskor bűnbakot keres: „Csak azért játszom, mert annyira stresszes a munkám” vagy „Te is hibás vagy, mert nem támogatsz eléggé.” Ilyenkor a cél nem feltétlenül a rosszindulat kifejezése, hanem a felelősség elhárítása, hogy ne kelljen szembenézni a valósággal.

Sok hozzátartozó tapasztalja az érzelmi zsarolást is, amikor a függő így próbál támogatást szerezni: „Ha nem adsz pénzt, mindennek vége lesz” vagy „Ha most nem segítesz, elbukok mindent.” Az ilyen mondatok célja gyakran az, hogy felébresszék a sajnálatot, illetve azonnali segítségnyújtásra késztessenek. Ugyanígy tipikus játszma a hamis ígéret: „Ez volt az utolsó alkalom, ígérem” vagy „Holnaptól abbahagyom.” Ezekkel az érintett időt nyer, hogy folytathassa a játékot anélkül, hogy valódi változtatást vinne véghez.

Fontos tudni, hogy a hozzátartozók reakciója sem tudatos ezekben a helyzetekben. De a válaszok, az érzelmi reakciók, a konfliktusok elkerülése ugyanúgy hozzájárulnak a játszmák fenntartásához: bekapcsolódnak a játszmába, megerősítve ezzel ezt a folyamatot.

Előfordulhat manipulatív meggyőzés is. „Ha most nyerek, minden adósságomat rendezem” – hangzik el, mintha egy nagy nyeremény mindent megoldana. Ezzel a hozzátartozók gyakran reményt kapnak, ezért könnyebben adnak pénzt vagy támogatást. A titkolózás és a hazugság szintén gyakori: rejtett számlák, eltitkolt tartozások, vagy egyszerűen hamis magyarázat arról, hogy hol töltötték az idejüket. Ez az elszigetelődés irányába is vezethet: sok függő egyre kevesebbet van a családdal, mert így zavartalanul folytathatja a szerencsejátékot, vagy mert szégyelli, amit tesz.

Időnként a dühkitörések és az agresszió is részei a játszmáknak. A függő ilyenkor felháborodva reagál. „Miért nem bízol bennem?!” vagy „Hagyjatok békén!” – ezzel megfélemlítve vagy elbizonytalanítva a környezetét. A cél legtöbbször az, hogy elterelje a figyelmet a valódi problémáról, vagy elérje, hogy a család ne kérdezzen tovább. Mindezek a játszmák nem rosszindulatból fakadnak, hanem a függőség természetéből: az érintett egyre nagyobb belső nyomás alatt próbálja fenntartani az életét, miközben titkolja a viselkedését.

Sok esetben a szenvedélybeteg célja nem az, hogy valódi segítséget kapjon, hanem az, hogy provokálja környezetét és felerősítse a közvetlen környezet, családtagok, barátok haragját, indulatait. Az így kapott kritikákat a szenvedélybeteg arra használja fel, hogy igazolja önmaga előtt saját bűntudatát, ()ami csak még több játékhoz vezet: „Igen, én ilyen vagyok. Nem tudom abbahagyni, ha rossz napon van játszom.” Így a játszma mindig ugyanahhoz a végkifejlethez jut, ezáltal eléri a célját.

Miért segít, ha felismerjük ezeket a mintákat?

A hozzátartozók számára fontos tudatosítani, hogy ezek a játszmák a betegség részei, és nem az ő hibájuk. Ha felismerik a mintákat, könnyebben tudnak határokat húzni, megőrizni saját lelki egészségüket, illetve támogatni a függőt a felépülésben. Az őszinte kommunikáció, a következetes szabályok és a szakmai segítség mind segíthetnek abban, hogy ez a kör megszakadjon, és a függő valódi támogatást kapjon a változáshoz.

A játszmák megértése nemcsak a szerencsejáték-függő hozzátartozóinak segíthet, hanem maguknak az érintetteknek is. Ha felismerik, milyen mintákba ragadtak bele, könnyebben látnak rá saját viselkedésük mozgatórugóira, és hamarabb kérhetnek segítséget. A felépüléshez vezető út első lépése gyakran a tudatosság: annak elfogadása, hogy a probléma létezik, és hogy van kiút. A szakmai segítség, a támogató közösségek és az őszinte párbeszéd mind segíthetnek abban, hogy a játszmák helyét lassan valódi felépülés vegye át. A játszmák felismerése és tudatosítása hozzájárul ahhoz, hogy meg tudjuk azokat szakítani, ami változást indíthat el.