Riport sorozat egy felépülő szerencsejáték függővel
Demény Anita addiktológiai konzultáns:
Riport sorozat egy felépülő szerencsejáték függővel
(1. rész)
A szerencsejáték világa sokak számára jelenti az izgalmast, a kikapcsolódás lehetőségét, mások azt gondolják, hogy a szerencse hozzájárulhat az álmok megvalósításához is. Azonban kevesen beszélnek arról a sötét oldalról, amikor a szerencsejátékos már átlépett egy határt, elveszítette a kontrolt. A függőség veszélye és annak hosszú távú hatásai sokak számára rejtve maradnak, keveset beszélünk róla.
Ebben a riportban egy olyan személy történetét osztjuk meg, aki átlépett a szerencsejáték árnyoldalára, de megtalálta az utat a felépülés és a kitörés felé. Fókuszban egy felépülő szerencsejátékos áll, aki megosztja velünk, küzdelmeit és azokat a tapasztalatokat, amelyeket meg kell tenni a változás és a gyógyulás érdekében.
Képes volt kilábalni a függőség bonyolult hálójából és új életet kezdeni. Az ő története lehet inspiráció mások számára, akik hasonló helyzetben találják magukat, és egyúttal felhívhatja a figyelmet arra, hogy a szerencsejáték függőség nem csak egyéni probléma, hanem olyan téma, amelyre társadalmi figyelmet is fordítani kell.
Fontos, hogy a riport nem arról szól, hogy ne játssz, hogy kerüld a kaszinókat, az online játék tereket. Ez a riport arra törekszik, hogy megértsük a szerencsejáték függőséget és kezelésének fontosságát, bemutatja a reményt és az erőt, amit egy felépülő szerencsejátékos képes megtalálni. A riport rá tud mutatni arra is, hogy miért kell tisztában lenni azzal, hogy miért játszol és milyen motivációk sodorhatnak veszélybe amikor a játék már nem játék lesz számodra, hanem függőség.
Interjúalanyomat nevezzük „Péter”-nek, aki felépülő szerencsejáték függő.
Miért érdemes szerinted segítséget kérni?
„Erre nagyon egyszerű a válasz. Segítséget kérni nemcsak azért érdemes, hogy megszabadulj a szerencsejáték függőségtől, hanem az életed más területén is pozitív változásokat okoz és megismerheted önmagad.
Rájöttem, hogy a szerencsejáték csak fedősztori számomra, hogy elkerüljem életem problémáit, hogy egérutat nyerjek a valóság elől.”
Hova fordultál, hol kértél támogatást?
„Az interneten találtam a Szenvedélybetegek Nappali Intézményét, szerencsejáték és egyéb függőséggel foglalkozó segítő helyszínt a városomban. A helyről csak jót tudok mondani.
Egy nagyon családias intézmény Sopron belvárosában, barátságos, teljesen felújított épület. Kifogástalanok a körülmények arra, hogy úgy tudjanak foglalkozni az emberekkel, hogy az egyéni igényeknek is megfelelő és ideális legyen. Külön helyiségek vannak, ahol diszkréten, nyugodtan lehet beszélgetni.
Azóta tudom, hogy nemcsak a környezet barátságos, hanem a szakemberek is, akik rendkívüli hozzáállással, tudással segítették felépülésemet.”
Milyen állapotban voltál első alkalommal?
„Nagyon dühös voltam magamra, a világra, el voltam keseredve, feszült voltam. A szerencsejáték irányította az életemet és nem tudtam rajta változtatni.
Sok pénzt veszítettem a kaszinóban. Nagyon szégyelltem magam, kilátástalannak láttam a napjaimat. Nem tudtam egyedül megoldani problémáimat, bár sokáig azt gondoltam egyedül is képes vagyok rá. Még az is megfordult a fejemben, hogy eldobom az életem. Mélyponton voltam, amikor segítséget kértem.”
Mit kaptál az alkalmakon, amin részt vettél?
„Rengeteg mindent! Figyelmet, törődést, eszközöket hogyan változtassak. Kétfajta segítséget kaptam: egyéni konzultációt, illetve csoportos foglalkozásokra is jártam. Mindegyik alkalmon teljesen új dolgokat ismerhettem meg, olyanokat, amivel az iskolában nem találkoztam. Önismeretet, érzelmek megfogalmazását, felismerését, hogyan kommunikáljak az érzéseimről, és például, hogy merjek őszintén beszélni.
Az egyéni beszélgetéseken gyakorlatilag megnéztük, mit miért csinálhatok, hogyan működhetek, miért érezhetek valamit, miért folytom el az érzéseimet, miért fordulok a szerencsejáték irányába, holott tudom, hogy milyen káros az életemre és családomra. Nagyon sokszor feltöltött egy-egy alkalom és erőt adott a mindennapokhoz. Ez már önmagában óriási dolog volt számomra!
Csoportos foglalkozásokon fejlődtem többek között abban a tekintetben is, hogy mi módon lépjek túl a gátlásaimon, és sokszor kimozdítottak a komfortzónámból, amit magamtól nem tettem volna meg.
Rájöttem, hogy a függőségek nem válogatnak és teljesen különböző embereket találnak meg, sorstársakkal találkoztam, kommunikáltam, és nem csak magammal és az egyéni segítőmmel osztottam meg a nehézségeimet, hanem hasonló problémákkal élő társakkal is. Rájöttem, hogy nem vagyok egyedül a problémámmal, de magamnak kell megoldani azt, egyéni utamat végig járva.”
Mit üzennél azoknak akik, még nem fordultak szakemberhez?
„Életem egyik legjobb döntése volt segítséget kérni. Másoknak azt tanácsolom, hogy ha elégedetlenek az életükkel, akkor kérjenek segítséget. Nehéz és rögös az út, de megéri.”
Az egyik legfontosabb lépés az, hogy elfogadjuk a segítségnyújtás fontosságát és megengedjük magunknak, hogy támogatást kérjünk. A segítségkérés nem jelenti a gyengeséget, hanem az erőt és a bátorságot, hogy változtassunk és javítsunk az életünkön.
A következő részben Péter arról az útról beszél részletesen, amit végig járt függősége, majd a felépülése közben.
(Folytatás következik.)